Minden jog fenntartva! © -   

Kezdőoldal      Történet      Rendezvények      Kapcsolat      Támogatóink

 

Történet

A hagyomány szerint Kálmán király idejében a büdi fennsíkon boszorkányt égettek; innen veszi eredetét az ismert szólás: "büdi boszorkány".

***   ***   ***

A Wicca története


"Huszonötezer évvel ezelőtt őskori elődeink élete a vadászat sikerén múlott. Akkoriban az emberek világát istenek tömege népesítette be. Úgy vélték, minden természeti jelenségben egy-egy önálló szellem ölt alakot... a természet, benne az állatok is emberfeletti, azaz isteni tulajdonságokkal rendelkeznek, tehát istenek. A zsákmány nagy része agancsos, illetve szarvas állat volt, így őseink elképzelése szerint a vadászat istene szarvakkal ékesítette magát. Efféle elképzelésekkel vette kezdetét a mágia kialakulása, ez tekinthető az ember első, botladozó lépésének a vallás felé.
A vadászat istenével együtt létezett egy istennő, bár hogy melyikük volt előbb, nem tudjuk. Sokkal fontosabb, hogy a bő zsákmány előfeltétele a vadak szaporasága. A horda fennmaradásáé pedig az emberi termékenység. Nagy volt akkoriban a halandóság. Az ősember párzó állatokat ábrázoló szobrocskákkal, továbbá a törzs termékenységi rítusaival (szeretkezéssel egybekötött szertartások) vélte biztosítani a sokasodást. A termékenység istennője képviselte a nőiség lényegét, a gondoskodó, fenntartó anyatermészetet és az anyaföld erejét sűrítve alakjába.
A rítusok szaporodásával egyidejűleg fejlődött ki egy sajátos tudású réteg, a pogány papság. Kevés kiválasztott tudta eredményesen vezetni a szertartásokat. Egyes európai vidékeken e kevés vezető sámánt, papot és papnőt wiccának hívták. A wicca (eredetileg wicca a férfi és wicce a nő) szó eredeti jelentése: bölcs. A wiccák bölcsességét könnyebb megérteni, ha tudjuk, hogy nagy tudású füvesemberként, jövendőmondóként és varázslóként szintén megállták a helyüket. A wicca egy személyben volt orvos, bíró, tanácsadó, varázsló és pap. A wiccák teljhatalmú közvetítőként működtek isten és ember, valamint a különféle létsíkok között. A nagy ünnepeken őket is szinte istenekként tisztelték.
A kereszténység megjelenése után egész országokat nyilvánítottak hatalmi szóval kereszténynek, holott valójában mindössze az uralkodójuk vette fel a keresztséget, azt is főleg bizonyos politikai formaságok kedvéért. A kereszténység első ezeréves fennállása során számos európai országban az ősi, természeti vallások valamelyikét követték az emberek. A tömeges áttérés Nagy Gergely pápa uralkodása alatt következett be.
A kereszténység korai időszakában a wiccák és általában a pogány hit követői az egyház vetélytársai voltak. Természetes, hogy szerettek volna megszabadulni tőlük, ám még nem sikerült döntő csapást mérni rájuk. Ilyen helyzetekben szokás a régi vallások isteneit az új vallás ördögeiként emlegetni, ezt történt ezúttal is. A természeti hit istene szarvakat viselt. Ebből okszerűen következett az, hogy a pogányok, vagyis a régi isteneik mellett kitartó emberek azért nem tértek át az új hitre, mert a Sátán hívei! Lehettek nemes lelkű, erkölcsi szempontból tisztább életűek a keresztényeknél, nem számított... hiszen nem tértek át.



A wiccák és a boszorkányok ellen felhozott vád, miszerint a gonosz, vagyis a Sátán követői volnának, egyszerűen nevetséges. Az ördög fogalma vallási kitaláció, és figyelemre méltó, hogy az Újtestamentum megjelenése előtt egy hangsúlyos szó sem esik a gonoszról a Bibliában. A Sátán gonoszként való értelmezése egy fokozatosan torzult értelmű fordítási hiba következménye. Az eredeti, arámi héber nyelv Ha-satan szava mindössze versenytársat, illetve ellenfelet jelent, az ógörög fordító kezén változott a diabolos szóra, így lett belőle gonosz. Nem ártana emlékezni rá, hogy az ellentétek egységéből összeálló egész a mindent mozgásban tartó legfőbb erő, ez világszerte általánosan elterjedt elképzelés. A fény és az árnyék, a jó és a rossz összetartozó fogalmak. Az ősi idők istenségei nagyon is emberformájúak voltak, a természetük jó és rossz oldala a létezés kétértelműségét tudatta. Az új, hibátlan, mindenható, szerető Isten és az emberre hasonlító régi istenek között kiengesztelhetetlen ellentét feszült, jóllehet a fehéret nem láthatnánk a fekete nélkül, a Mindenható egysíkú istenképe mégis kialakult.
Háromszáz éven át tombolt a boszorkányság elleni tébolyult harc. Durva becslések szerint a boszorkányüldözés (javarészt a felvilágosult reneszánsz korszak) idején kilencmillió nőt, férfit és gyermeket végeztek ki, vagy kínoztak halálra a hamis vádak bűvöletében. Természetesen nem mindegyikük volt pogány. A boszorkányüldözés pompás alkalmat kínált egyeseknek, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, illetve azokkal, akiket irigyeltek. A hisztérikus gyűlölködés terjedésére és következményeire nézve tökéletes példa a felakasztott salemi boszorkányok (Angliában nem égették, hanem akasztották a boszorkányokat) esete.
Angliában 1951-ben helyezték hatályon kívül a boszorkányok ellen hozott törvényeket. Kissé megkésve, de végre lehetőség nyílt rá, hogy a boszorkányok szót emelhessenek saját érdekükben. Elsőként dr. Gerald Bousseau Gardner írta meg a boszorkányok nézőpontjából a mágia történetét, és több könyvet írt az angol wiccák hitéről és szertartásairól, mivel a vallás kihalásától tartott. Attól a pillanattól fogva az emberek özönlöttek a boszorkánytársulásokba. Neki köszönhető, hogy feléledt a mesterség számos változata.
A vallás óriási utat tett meg a szerény őskori kezdetek óta. A hitvilág másik elemi részecskéje, a boszorkányság szintén. Közben megedződött, felnőtt feladataihoz, világszerte elterjedt, végül törvényesen elismert eszmévé vált.
Igen a boszorkányság helyet követelt magának a múlt történelmében, amint megvan a helye a jelenben és a jövőben is."


(Raymond Buckland: Complete Book of Witchcraft)

***   ***   ***

A boszorkányság filozófiája


"A boszorkányság a szeretet és az öröm vallása. Nem jellemző rá a kereszténység komor mélabúja, szó sincs benne eredendő bűnről, vétkességről, tehát megváltásról sem, nem ígér olyan üdvösséget amely csakis a halál után nyerhető el. A boszorkányhit muzsikája édes, élettel teli, nem patetikus gyászhimnuszok gyűjteménye. Miért? Honnan ez a nagy életigenlés és elégedettség? Őseink még összhangban éltek a természettel, s nemhogy kiválni nem akartak, de soha nem képzelték magukat felsőbbrendűnek, meg sem fordult a fejükben, hogy ők volnának a természet koronái.
A modem kor embere elveszítette a közvetlen kapcsolatot A civilizáció elvágta a társadalmakat a természettől, nem így a boszorkányok! Korunk elgépiesedett, túlokoskodott rendszerének hátat fordítva visszataláltak az anyatermészethez., odaadó hívei továbbra is.
Ha kimerültnek érzed magad, hulla fáradt feszült vagy mérges vagy, menj ki egy kies parkba, ülj le a földre valamelyik erőt sugárzó idősebb tölgyfa vagy fenyő alá, a hátad döntsd a törzséhez Csukd be a szemed és lazíts. Fokozatos változást észlelheszt a fáradtság, a feszültség és harag eloszlik, mintha kiszívták volna a testedből. Kisvártatva lassan növekvő melegség, valamint a szeretet és az enyhülés érzése járja át a testet és a lelket a kellemesség a fából árad. Fogadd el és örülj a természet ajándékának! Maradj a fa alatt addig, amíg tökéletesen helyreáll az egyensúlyod. Mielőtt hazamennél, öleld át a fát és köszönd meg a kedvességét! Ragadd meg az alkalmat élvezd azt amit a természet kínál! Szeresd a természetet és élj együtt vele!
Hasonlóképpen élj együtt embertársaiddal. Állj készen a segítségnyújtás bármely fajtájára! Senki mellett ne menj el érzéketlenül, és mindig vedd figyelembe, hogy az illetőnek milyen segítség a megfelelő. Ne keress kibúvót a feladat alól! Segíts önként és jó szívvel! Ugyanakkor ne avatkozz be túlzottan, ne vállald át a másik sorsát' Ám ha rálátsz a másik gondjaira, tanácsaiddal, konkrét segítséggel vagy útmutatással könnyíthetsz rajta. A boszorkányok társadalmi szerepe, hogy megkönnyítsék embertársaik haladását lelki fejlődésük útján.


A boszorkányság tő tantétele a következő wicca tanács:
"Ha nem ártasz senkinek, mindent megtehetsz."


Mindent... ám olyasmit sosem, ami mások ártalmára lehet' Ilyen egyszerű az élet alapszabálya."

 (Raymond Bucklarx): Complete Book of Wrtchcraft)