|
Történet
A hagyomány szerint
Kálmán király idejében a büdi fennsíkon boszorkányt
égettek; innen veszi eredetét az ismert szólás: "büdi
boszorkány".
*** ***
***
A Wicca története
"Huszonötezer évvel ezelőtt őskori elődeink élete a
vadászat sikerén múlott. Akkoriban az emberek világát
istenek tömege népesítette be. Úgy vélték, minden
természeti jelenségben egy-egy önálló szellem ölt
alakot... a természet, benne az állatok is emberfeletti,
azaz isteni tulajdonságokkal rendelkeznek, tehát
istenek. A zsákmány nagy része agancsos, illetve szarvas
állat volt, így őseink elképzelése szerint a vadászat
istene szarvakkal ékesítette magát. Efféle
elképzelésekkel vette kezdetét a mágia kialakulása, ez
tekinthető az ember első, botladozó lépésének a vallás
felé.
A vadászat istenével együtt létezett egy istennő, bár
hogy melyikük volt előbb, nem tudjuk. Sokkal fontosabb,
hogy a bő zsákmány előfeltétele a vadak szaporasága. A
horda fennmaradásáé pedig az emberi termékenység. Nagy
volt akkoriban a halandóság. Az ősember párzó állatokat
ábrázoló szobrocskákkal, továbbá a törzs termékenységi
rítusaival (szeretkezéssel egybekötött szertartások)
vélte biztosítani a sokasodást. A termékenység istennője
képviselte a nőiség lényegét, a gondoskodó, fenntartó
anyatermészetet és az anyaföld erejét sűrítve alakjába.
A rítusok szaporodásával egyidejűleg fejlődött ki egy
sajátos tudású réteg, a pogány papság. Kevés
kiválasztott tudta eredményesen vezetni a
szertartásokat. Egyes európai vidékeken e kevés vezető
sámánt, papot és papnőt wiccának hívták. A wicca
(eredetileg wicca a férfi és wicce a nő) szó eredeti
jelentése: bölcs. A wiccák bölcsességét könnyebb
megérteni, ha tudjuk, hogy nagy tudású füvesemberként,
jövendőmondóként és varázslóként szintén megállták a
helyüket. A wicca egy személyben volt orvos, bíró,
tanácsadó, varázsló és pap. A wiccák teljhatalmú
közvetítőként működtek isten és ember, valamint a
különféle létsíkok között. A nagy ünnepeken őket is
szinte istenekként tisztelték.
A kereszténység megjelenése után egész országokat
nyilvánítottak hatalmi szóval kereszténynek, holott
valójában mindössze az uralkodójuk vette fel a
keresztséget, azt is főleg bizonyos politikai formaságok
kedvéért. A kereszténység első ezeréves fennállása során
számos európai országban az ősi, természeti vallások
valamelyikét követték az emberek. A tömeges áttérés Nagy
Gergely pápa uralkodása alatt következett be.
A kereszténység korai időszakában a wiccák és általában
a pogány hit követői az egyház vetélytársai voltak.
Természetes, hogy szerettek volna megszabadulni tőlük,
ám még nem sikerült döntő csapást mérni rájuk. Ilyen
helyzetekben szokás a régi vallások isteneit az új
vallás ördögeiként emlegetni, ezt történt ezúttal is. A
természeti hit istene szarvakat viselt. Ebből okszerűen
következett az, hogy a pogányok, vagyis a régi isteneik
mellett kitartó emberek azért nem tértek át az új hitre,
mert a Sátán hívei! Lehettek nemes lelkű, erkölcsi
szempontból tisztább életűek a keresztényeknél, nem
számított... hiszen nem tértek át.
A wiccák és a boszorkányok ellen felhozott vád,
miszerint a gonosz, vagyis a Sátán követői volnának,
egyszerűen nevetséges. Az ördög fogalma vallási
kitaláció, és figyelemre méltó, hogy az Újtestamentum
megjelenése előtt egy hangsúlyos szó sem esik a
gonoszról a Bibliában. A Sátán gonoszként való
értelmezése egy fokozatosan torzult értelmű fordítási
hiba következménye. Az eredeti, arámi héber nyelv
Ha-satan szava mindössze versenytársat, illetve
ellenfelet jelent, az ógörög fordító kezén változott a
diabolos szóra, így lett belőle gonosz. Nem ártana
emlékezni rá, hogy az ellentétek egységéből összeálló
egész a mindent mozgásban tartó legfőbb erő, ez
világszerte általánosan elterjedt elképzelés. A fény és
az árnyék, a jó és a rossz összetartozó fogalmak. Az ősi
idők istenségei nagyon is emberformájúak voltak, a
természetük jó és rossz oldala a létezés kétértelműségét
tudatta. Az új, hibátlan, mindenható, szerető Isten és
az emberre hasonlító régi istenek között
kiengesztelhetetlen ellentét feszült, jóllehet a fehéret
nem láthatnánk a fekete nélkül, a Mindenható egysíkú
istenképe mégis kialakult.
Háromszáz éven át tombolt a boszorkányság elleni
tébolyult harc. Durva becslések szerint a
boszorkányüldözés (javarészt a felvilágosult reneszánsz
korszak) idején kilencmillió nőt, férfit és gyermeket
végeztek ki, vagy kínoztak halálra a hamis vádak
bűvöletében. Természetesen nem mindegyikük volt pogány.
A boszorkányüldözés pompás alkalmat kínált egyeseknek,
hogy leszámoljanak politikai vagy családi
ellenségeikkel, illetve azokkal, akiket irigyeltek. A
hisztérikus gyűlölködés terjedésére és következményeire
nézve tökéletes példa a felakasztott salemi boszorkányok
(Angliában nem égették, hanem akasztották a
boszorkányokat) esete.
Angliában 1951-ben helyezték hatályon kívül a
boszorkányok ellen hozott törvényeket. Kissé megkésve,
de végre lehetőség nyílt rá, hogy a boszorkányok szót
emelhessenek saját érdekükben. Elsőként dr. Gerald
Bousseau Gardner írta meg a boszorkányok nézőpontjából a
mágia történetét, és több könyvet írt az angol wiccák
hitéről és szertartásairól, mivel a vallás kihalásától
tartott. Attól a pillanattól fogva az emberek özönlöttek
a boszorkánytársulásokba. Neki köszönhető, hogy feléledt
a mesterség számos változata.
A vallás óriási utat tett meg a szerény őskori kezdetek
óta. A hitvilág másik elemi részecskéje, a boszorkányság
szintén. Közben megedződött, felnőtt feladataihoz,
világszerte elterjedt, végül törvényesen elismert
eszmévé vált.
Igen a boszorkányság helyet követelt magának a múlt
történelmében, amint megvan a helye a jelenben és a
jövőben is."
(Raymond Buckland: Complete Book of Witchcraft)
*** ***
***
A boszorkányság
filozófiája
"A boszorkányság a szeretet és az öröm vallása. Nem
jellemző rá a kereszténység komor mélabúja, szó sincs
benne eredendő bűnről, vétkességről, tehát megváltásról
sem, nem ígér olyan üdvösséget amely csakis a halál után
nyerhető el. A boszorkányhit muzsikája édes, élettel
teli, nem patetikus gyászhimnuszok gyűjteménye. Miért?
Honnan ez a nagy életigenlés és elégedettség? Őseink még
összhangban éltek a természettel, s nemhogy kiválni nem
akartak, de soha nem képzelték magukat felsőbbrendűnek,
meg sem fordult a fejükben, hogy ők volnának a természet
koronái.
A modem kor embere elveszítette a közvetlen kapcsolatot
A civilizáció elvágta a társadalmakat a természettől,
nem így a boszorkányok! Korunk elgépiesedett,
túlokoskodott rendszerének hátat fordítva visszataláltak
az anyatermészethez., odaadó hívei továbbra is.
Ha kimerültnek érzed magad, hulla fáradt feszült vagy
mérges vagy, menj ki egy kies parkba, ülj le a földre
valamelyik erőt sugárzó idősebb tölgyfa vagy fenyő alá,
a hátad döntsd a törzséhez Csukd be a szemed és lazíts.
Fokozatos változást észlelheszt a fáradtság, a
feszültség és harag eloszlik, mintha kiszívták volna a
testedből. Kisvártatva lassan növekvő melegség, valamint
a szeretet és az enyhülés érzése járja át a testet és a
lelket a kellemesség a fából árad. Fogadd el és örülj a
természet ajándékának! Maradj a fa alatt addig, amíg
tökéletesen helyreáll az egyensúlyod. Mielőtt
hazamennél, öleld át a fát és köszönd meg a kedvességét!
Ragadd meg az alkalmat élvezd azt amit a természet
kínál! Szeresd a természetet és élj együtt vele!
Hasonlóképpen élj együtt embertársaiddal. Állj készen a
segítségnyújtás bármely fajtájára! Senki mellett ne menj
el érzéketlenül, és mindig vedd figyelembe, hogy az
illetőnek milyen segítség a megfelelő. Ne keress kibúvót
a feladat alól! Segíts önként és jó szívvel! Ugyanakkor
ne avatkozz be túlzottan, ne vállald át a másik sorsát'
Ám ha rálátsz a másik gondjaira, tanácsaiddal, konkrét
segítséggel vagy útmutatással könnyíthetsz rajta. A
boszorkányok társadalmi szerepe, hogy megkönnyítsék
embertársaik haladását lelki fejlődésük útján.
A boszorkányság fő tantétele a következő wicca tanács:
"Ha nem ártasz senkinek, mindent megtehetsz."
Mindent... ám olyasmit sosem, ami mások ártalmára lehet'
Ilyen egyszerű az élet alapszabálya."
(Raymond
Bucklarx): Complete Book of Wrtchcraft)
|
